A Vívásról minden

A vívás története:

Volt idő a történelemben, amikor, aki csak nadrágot hordott (és ez régen csak a férfiakat jelenthette) arra vágyott, hogy kardot hordjon az oldalán, és ha valami nézeteltérése akadt, a kard volt az első gondolata. Nem viselhetett akárki kardot: aki paraszt családban született, az kardot nem kaphatott. Kizárólag az urak kiváltsága volt. A lőpor és a pisztoly elterjedésével azonban folyamatosan kiment a divatból, és még a párviadalok esetében is a pisztolyt használták.

Manapság már a férfiak mellett a nők is vesznek kardot, tőrt a kezükbe, ez azonban nem mindig volt így. A hölgyeknek a XIX. század végéig kellett várniuk, hogy ők is részt vehessenek ebben a sportban. Nemcsak a férfiúi büszkeség gátolta őket, hanem bizony a női ruházat is, ami fűzőivel, abroncsos szoknyáival és több méternyi kelméivel igencsak nehézkessé tette a mozgást, a sportot pedig egyenesen lehetetlenné.

Az első világháború előtt komoly presztízzsel bírt ez a sport. Komoly társadalmi tevékenységnek, amolyan "úri passziónak" számított, amit elsősorban elegáns szalonokban űztek a társadalom felsőbb rétegei.
A 30-as években a lövészet mellett a vívásban is kezdtek megjelenni a városi polgárok gyermekei. Olyannyira népszerűvé és mindenki számára "elérhetővé" vált ez a sport, hogy azt tudjuk mondani, hogy 1926 és 1935 között a magyarok taroltak a világbajnokságokon, mind egyéniben, mind csapatban. Ebben az időben vált "magyar" sporttá a kardvívás.

A vívás jelenlegi változatába a középkori hagyományokat ültették át. Három fegyvernemet különböztetünk meg: a kard, mely a legtradicionálisabb, a tőr, valamint a párbajtőr nemet, mely utóbbi a legújabb.

A kard szúró- és vágófegyver is, értelemszerűen tehát találatot akkor ér el az ember, ha megszúrja vagy -vágja ellenfelét deréktól felfelé. A tőr csak szúró fegyver, találatként így a mell és a hát megszúrását értékelik. A párbajtőrben pedig az egész test potenciális találati felület.

Régebben gyakoriak voltak a halálos viadalok, manapság azonban a versenyzők olyan speciális védőruhát hordanak, amelyek szinte teljesen kizárják a sérülés lehetőségét. A vívás sok türelmet, koncentráció- és állóképességet igényel. Ha nagyon lenyugtatja magát az ember, akkor gyakran lassúvá válik, ha pedig nagyon felpörög, akkor könnyebben rontja el az akciókat, többet hibázik.
A vívás megtanít arra, hogyan kell erősen összpontosítani, koncentrálni valamire anélkül, hogy az ember elvesztené a könnyedségét, vagy akár a sport okozta örömet. Ha valaki elhatározza, hogy vívni fog, annak legelőször néhány alapvető lépést, lábgyakorlatot kell elsajátítania. Aztán, hogy támadni tudjon, meg kell tanulnia a kitörést, később egy-két alapcselt, illetve kézmozdulatot. Ezeknek az alapoknak a begyakorlása a felnőtt kezdőnek néhány hetet vesz igénybe. Kilenc és tíz éves kor között érdemes elkezdeni a vívást, ilyenkor ugyanis az alapok elsajátítása sokkal könnyebb.